A Minnesota Modell

Felépülés központú rehabilitációs program szerencsejáték zavarban szenvedők számára

Következő turnus a Minnesota-részlegen

Az addikciók (függőségek) spektrumába tartoznak az ún. viselkedési addikciók, melyek nem kémiai szerhez kapcsolódnak, ám ugyanolyan erős függőséget okozhatnak, és káros hatásaik is hasonló jellegűek, mint a hagyományos szerfüggőségeké. E kórképek prototípusa a szerencsejáték zavar, amely az elmúlt 25 évben egyre gyakoribb és többeket (főként a fiatalabb korosztályt) érintő kórforma, és egyre nagyobb társadalmi problémát jelent. Nemzetközi adatok (USA, Kanada, Új-Zéland) alapján a szerencsejáték zavarban szenvedők élettartam prevalenciája (azaz előfordulási aránya) 1.3-3 % között található. Hazánkban még ennél kevesebben érintettek, de a tendencia emelkedik.

A Minnesota Modell eredetileg kémiai függőségek gyógyító programja, melyet szerencsejáték zavarban szenvedő betegek kezelésére is átdolgoztak.

Alapelve:

A beteg függőségét krónikus betegségként fogadja el (reális betegségbelátás), amely nem gyógyul meg, de abból felépülés lehetséges. A kezelés célja a teljes absztinencia elérése és fenntartása. (Az ettől eltérő programok, melyek a betegeket a szociális (mértékletes) használatra kívánták tanítani, sikertelennek bizonyultak - azaz csak a teljes absztinencia vezethet sikerre).

Az intenzív kezelési program főbb elemei:

1. Csoportterápia: Különféle célkitűzéssel zajló csoportos foglalkozásokon vesznek részt a páciensek a felépülésük fázisainak megfelelően, melyek során új gondolkodást és új cselekvési formákat sajátítanak el.
2. Előadások: szakemberek a betegséggel kapcsolatos olyan ismereteket adnak át, amelyek a páciensek betegségtudatát a valóságnak megfelelően formálják.
3. Felépülőben levő játékszenvedélyes segítő részvétele a terápiában tanácsadóként: ezzel a betegek olyan típusú (részben érthető) védekezése alaptalanná válik, mint pl..: „maga nem értheti meg az én problémámat!”. (A felépülő segítő alkalmazásának kritériuma: legalább két éves absztinencia.)
4. Multiprofesszionális személyzet: a terápiás teamet orvos, pszichológus, addiktológus konzultáns, szociális munkás, nővér és felépülőben levő játékszenvedélyes alkotja annak érdekében, hogy minél szélesebb körű legyen a probléma megközelítése.
5. Családi tanácsadás: A betegek családja is sérült, ezért a betegek kezelésével párhuzamosan, csoportos keretek között, velük is foglalkozik a program. A hozzátartozókkal történő foglalkozás a betegek felépülését jelentős mértékben elősegíti.
6. A Névtelen Alkoholisták (Alcoholics Anonymous) 12 lépéses felépülési programjának elsajátítása.
7. Napi olvasó csoportok: a felolvasás után megbeszélés, az ezzel kapcsolatban felmerülő saját élmények megbeszélése (ma már inkább filmeket használnak)
8. Élettörténeti elemzés: Ez általában írásban történik, melyet szóbeli megbeszélés –földolgozás- követ csoportosan vagy egyénileg.
9. A Gamblers Anonymous (Névtelen Szerencsejátékosok) gyűlésein való részvétel: Ilyen találkozókat a kezelési központban vagy azon kívül tarthatnak.
10. Testi aktivitás: Fizikai mozgás, testedzés, séták, kirándulások stb..

Az itt felsorolt programok erősen strukturált napirendet, életvitelt jelentenek. A kezelés 3-4 hónapig tart, ebből egy vagy két hónap kórházi körülmények között zajlik. Egyszerre kb. 15-20 fő kerül– előjegyzés alapján- kezelésbe („blokkosított” kezelés). Miután a beteget az intézetből elbocsátják (az absztinencia fontosságát hangsúlyozó zárójelentés átadásával), utókezelése többnyire a helyi Gamblers Anonymus (GA) csoportokban történik, amellyel a kapcsolatot a beteg már a kezelés ideje alatt felveszi. A GA csoportok ülésein való részvétel nagyon sok időt igényel (hetente több alkalommal), de ez szükséges ahhoz, hogy a társas tanulás és a kialakult erős sorstársi kapcsolatok hatékony védelmet nyújtsanak a visszaesés ellen.

A terápia célja:

A személyiség pozitív irányú változása, a szermentes, pótcselekvés mentes életre való felkészülés. Változás a gondolkodásmódban és a viselkedésben (az ún. kognitív torzítások korrekciója) („Másképp beszélünk, másképp gondolkodunk, másképp cselekszünk”). Csak egy erre specializálódott, felkészült team képes hatékonyan kezelni e betegcsoportot. Jelenleg ez a modell tűnik a leghatékonyabb kezelésnek a leszokásra motivált játékszenvedélyes betegek számára.

 

(Az összefoglaló C.C. Cook British Journal of Addiction című folyóiratban 1988-ban megjelent cikke alapján készült)