Köszönetnyilvánítás

A Nyírő Gyula Kórház-OPAI – Neurológia osztálya, az egészségügy egy apró szeglete, ahol még mindig ismerik az emberség fogalmát. Történt velünk egy vasárnapi napon, mikor is anyu szólt, hogy szerinte lebénult a jobb oldala. Kihívtuk a mentőket, majd stroke gyanújával a Nyírő Gyula Kórház-OPAI Neurológiai osztályára szállították. Az osztályon többségében női orvosok vannak, de anyut épp az egyik férfi orvos vette fel az osztályra. Rendkívül türelmesen elmondta a lehetőségeinket, sőt miután nem tudtunk megnyugodni gyakorlatilag se perc (ami a valóságban azt jelenti, lévén vasárnap ügyelet volt a kórházban, CT nem volt, így meg kellett rendelni egy mentőt. Mikor a doktor szólt, megrendelte, jelezte ez közel 3 órát is igénybe vehet, hiába sürgősre kérte. Mire befejezte a mondatot már ott is volt a mentő.) alatt elintézte, hogy átszállítsák CT-re egy közeli kórházba, hogy a kezelése minél hamarabb, minél eredményesebben elkezdődhessen. Még mindig határtalan türelemmel kezelte a rengeteg több száz kérdésünket. Mindenre nyugodtan és érthetően válaszolt, nem láttuk rajta a türelmetlenség legkisebb jelét sem. Majd másnap átvette anyut a kezelőorvosa, aki fiatal kora ellenére, egy rendkívül tapasztalt, és hasonlóképp türelmes személyiséggel áldotta meg a sors. Minden kezelést elmagyarázott mindegyikünknek, elmondta melyikkel, milyen hatást ér el vele. Anyut minden alkalommal megnyugtató szavakkal bátorította. Bármi gondja volt is neki, azonnal ott termett, ha kellett perceket beszélgetett vele.

Szót kell ejtsek a másik doktornőről, aki úgyszintén állandóan biztatta anyut, és bármilyen kérdése is volt anyunak a gyógyszerezésével kapcsolatban, ha kellett többször is elmagyarázta a miérteket. Illetve a harmadik doktornő, aki több, mint 20 percet beszélgetett anyuval, miután a trauma következtében egyfajta pánikbetegség is kialakult nála. Az egyik éjszaka pedig az ágya mellett ült, és addig mesélt neki, míg el nem aludt.

Az ápolók és az ápolónők pedig minden éjszaka rengetegszer bementek megnézni elaludt-e már. Minden alkalommal mikor a szobában jártak volt egy kedves szavuk anyuhoz, pl. ha nem ette meg az ebédet, rászóltak „kis szívem ez nagyon kevés, addig nem viszem el az ebédet, míg még egy kicsit nem eszik belőle”. Vagy „Mindig igyon Kedveském, az nagyon fontos.” Mindig mosolyogtak, még akkor is, ha látszódott rajtuk, hogy nagyon fáradtak. Egész nap anyu mellett voltunk, de soha nem jelezték, hogy gondot okoz a jelenlétünk.

És a gyógytornász. Egy végtelenül kedves emberi lény, aki elhitette anyuval, hogy talpra állhat, miközben agyon dicsérte minden foglalkozás alkalmával. Egy botot is szerzett nekünk, a kórházi tartózkodásunk idejére. Ami a legfontosabb, hogy SENKINEK SEM ADTUNK PÉNZT!!!! Mikor átszállítottak minket a rehabilitációs központba, személyesen köszöntük meg mindenkinek a segítségét.

Egy szó, mint száz lehet szidni az egészségügyet, de a Nyírő Gyula Kórház-OPAI Neurológia osztályán a legnagyszerűbb emberek dolgoznak, akik hozzáértésükkel megmentették anyu életét, ugyanakkor a mi lelkünket is ápolták a kórházban eltöltött 12 nap alatt. Egy csoda, ami azon az osztályon folyik, és csak gratulálni tudok, hogy sikerült ilyen nagyszerű embereket egy helyre gyűjteni.

S.Z.

2015.03.12.