Kleopátra mosolyog. Állva játszik a szintetizátoron, mellette bátortalanul áll kollégánk, Attila, elkezdenek énekelni. Dicsőség Istennek, ezerszer hallott szöveg és vers, gyermekkori vésetek. De most felcsillan rajtuk valami másfajta fény is, együtt vagyunk. Nincs beteg, orvos, emberek vagyunk. Tehetséges emberek.
Nohát.
Lacika belecsap, Máté evangéliumát olvassa, mert ott az eredet. Veretes Károli szöveg, hibátlan, hibátlan és angyali hangon közvetít.
Kleopátra, mint az alkalom alternatív moderátora újra billentyűzik.
Most már látja Emese is, nem kell annyira izgulni, olajozottan megy a „gépezet”, de nem is! Az ünnepélyezet.
Valaki még babrál a mobiljával, de eztán elhallgat.